|
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
|
