|
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől ázott,
óh, hogy te nem látod ezt.
Arcom halovány és bús, mint a hold.
És sírok szüntelen.
Szemem tüze nem éget már,
ajakam hajúszín és vértelen,
Mert te, kedvesem, távol vagy tőlem.
A nap nem süt, szomorú az idő.
És én mégis rólad gondolkozom.
Temetkeznek a fák. Ezer színben
feküsznek a levelek. És te
nem látod ezt, nem vagy itt mellettem.
Mindjárt elzarándokol a rózsa is.
Mindenki elhagy engem.
Mint ahogy te is elhagytál engem
Fehér rózsatő virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
|
