|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
|
