|
Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
|
