|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
|
