|
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
|
