|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
|
