|
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle szőhetne a len,
Nem volna egy virág se szebb
A réteken.
Oly gyöngéd kis lábad nyoma,
Mint lepkeszárnyon lehellet.
Nesztelen úgy suhansz tova,
Mint égen a karcsú felleg.
Hangod oly édes, tiszta, mint
A fülemile-dal a csalítban.
- Mint nyírfa, ha tavaszi szélben ing,
Úgy suttogsz halkan.
Szépek az ifjú barackfák,
Virágos virágaik dísze,
De sugárzóbb a te pompád:
Bár hajad éjfekete.
Te vagy a virágok virága,
Madárdal, tavasz és felleg.
Csak messziről áhítlak vágyva,
Tudom, sohse ölellek.
Mégis, - ha nézlek,
Nem bánok madárt, lepkéket.
Hogyha meglátlak,
Felejtem a tavaszt, a fákat,
A virágot, földet, eget:
És nem irígylem
A boldog isteneket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|
