|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
|
