|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
|
