|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
|
