|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
|
