|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Aludj el itt a vállamon
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
|
