|
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen álmod...
A pillantásodból tudom
Puha odaadásod.
Aludj, aludj, s álmodd, hogy élsz,
És szerelem, amit remélsz.
Minden semmi, és ami van
Álomnak tetteti magát.
A fekete űr néma folyam.
Aludj, s ha elszunnyadsz, nohát
Tanuld meg szívből mosolyogni
A feledésnek mosolyát.
Aludj el itt a vállamon,
Bánat nélkül, szerelem nélkül...
A pillantásodból kiolvasom
Azt a végső tudást, hogy lenni
Csak kéj és kábultság és fájdalom,
Csak semmi-lét, csak a semmi.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
|
