|
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.
Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
|
