|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
|
