|
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég alatt.
Titkos elem táplálja lélegzetük
és áldásba viszik a köveket
és minden mi él
otthonra csakis náluk találhat.
A szerelmeseket óvják
és csak értük dalolnak még a csalogányok
és nem haltak ki a süketségben
és az erdő halk legendái az őzek
értük szenvednek szelíden.
A szerelmeseket óvják
ők megtalálják az alkonyi nap rejtett kínját
amint elvérzik a fűz ágán -
s az éjszakában mosolyogva próbálják a haldoklást
a halk halált
minden forrásával mely a vágyba ömlik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
|
