|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
|
