|
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
- Szavadnak akkor úgyse hisz, -
Hogy verseket csak néki írok
S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
|
