|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
|
