|
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt alatt,
Leányka áll - nincs véle, csak
A néma gondolat.
De mit szívéből ajka hoz,
Az földi gerjelem:
Virág köríti homlokát -
Szivét a szerelem.
Szegényke fél, mint vész előtt,
Szemén nehéz bilincs -
Felnézni csak kétkedve mer;
Mert szent fohásza nincs.
Kis jámbor, hadd vigasztalón
Lelkedre zengenem:
Bizton tekints! i m á d k o z á s
A t i s z t a s z e r e l e m.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
|
