|
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró Panka bánatára
szívem szomorúságára.
Eltiltottak a virágtól,
orgonafa kispadjától,
kiskaputól, eperfától,
a mennyország ablakától.
Ne búsuljunk édes Pankám!
Várlak éjjel a kert alján:
orgonafa kispadjára,
édes együtt-álmodásra!
Csöndes éjfél: boldog óra!
Csillag lesz a mutatója.
Szivem lesz a ketyegője.
Sarkantyum a pengetője.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
|
