Egyedül

Szerző: Gulyás Pál

Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
amelytől a sír sem hideg.
Én nem nevezem szerelemnek,
én nem nevezem semminek.

Küldd el ezt a verset szerelmednek!

További versek honlapunkról:

» Szerelem
Acélkék rozsban háltam, karod volt párna fejem...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők Futkosnak az ég...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam, asztalomo...

Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.

Feliratkozás a hírlevélre!