|
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával sebesített;
Nyilaidtól, látod, vérzem,
Nyilaid sebeit érzem.
Tégedet ki ne szeretne,
Nálad nélkül ki lehetne;
Nálad nélkül nem is élhet,
Melletted a holt is élhet.
Domborodott melled hódít,
Nincs oly szív, kit meg nem bódít.
Az alatt egy érzékeny szív,
Csak az boldog, kihez az hív.
Ennek oka csak te lettél,
Hogy engem raboddá tettél.
Szép fejeddel meggyötörtél,
Szerelmed rabjává tettél.
Az egekre felesküszöm,
Hogy szeretni meg nem szűnöm,
Míg a halál bús fátyola
Szememet bé nem takarja;
Kinyílt szívem te előtted,
Melyből bőven megérthetted:
Hogy szeretlek halálomig,
Míg a szívem szét nem omlik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
|
