|
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó szavakból
rebbenő könnyűségből
áttetsző-meleg-lüktető
világdarabnak
szép reggelnek
mosolyos délutánnak
életem el nem szakadó részének.
Fájdalmasan és izgatottan
mint egy Rodin szobor
bomlasz ki a ködből
egy világváros mélységeiből
zilált véletleneken át.
Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
feléd.
A boldogság fehér selyméből
adhat-e rád köntöst
karjaim feszülő íve.
A hideg magány zúzmaráz
és a sötétülő idő
mint egy híg hüllő gázol át rajtam.
Életünkből
boltozhatunk-e palotát
amelyben
szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
|
