|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
|
