|
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
|
