Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépséged énrám hiába ragyog;
elmúlt ifjúság, árnnyá hűlt napok:
régi sebeim sajdúlnak tebenned.
Nézlek: szép vagy, gyönyörű szenvedély,
és szemem hosszan a szemedbe mélyed;
álmodozva, tudom, veled beszélek,
fájó lelkem mégse hozzád beszél:
egy lányhoz beszél, aki vesztve rég:
arcodban őt keresem - arca mását,
csókodban - egy elmaradt csók varázsát,
szemeidben - két kihúnyt szem tüzét.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Augusztusi ég alatt Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a...
» Néma csönd Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» A szerelem éjszakája Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Édeskedő Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Nem akartál meghallgatni... Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Vágyak (a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
|