|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
|
