|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
|
