|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Sugár
Hogy bomlanak, hogy hullanak
a fésük és gyürüs...
|
