|
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha nincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.
A szorongás csontok között is lel utat,
felszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom-szökőkutak
égre ívelnek húsból való kérdőjelekként.
Futó érintés,
röpke pillantás a félhomályban
épp elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél – egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban ők, egyek a vágyban, és egyek a szerelemben,
még ha az csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tud választ e világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
|
