|
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta meg őt így a tavasz.
A földieperre rá se nézett,
csak a madarak énekére figyelt fel nyugtalanul.
Éppen két szerelmes aranybogarat nézett,
mikor utolértem,
a szeme nedves volt és ragyogó.
Keményre érett már két gömbölyű melle.
Az ő testét sem hűsíti már a folyó.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
|
