|
Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr. A sorsod egy velem.
Egy az útunk a pusztaságban,
a puszta semmiben.
Tudod: már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig - nélküled!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én édes szerelmem
Én édes szerelmem, egyetlen egy lelkem, mi...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
|
