|
Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek -
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
E...
» Péntek
Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már...
» Hegedű
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint...
» Ki-kigyullad fényed
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint...
» Búcsú
A csöndes útra már levél pereg,
Nem bólogat a...
|
