|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
|
