|
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje,
Dús bronzhaját a vágy cibálja szét,
Lelkét sorvasztó forróság gyötörje,
Ajkát a kín harapja össze, még
Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe!
Magányos éj gázolja át eszét
És jajgató szerelmi őrületben
Az én nevem sikítsa vad beszéd:
Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
|
