|
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje,
Dús bronzhaját a vágy cibálja szét,
Lelkét sorvasztó forróság gyötörje,
Ajkát a kín harapja össze, még
Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe!
Magányos éj gázolja át eszét
És jajgató szerelmi őrületben
Az én nevem sikítsa vad beszéd:
Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
|
