|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
|
