|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
|
