|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
|
