|
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti ködét,
köhögtetéssel ver, üzen
a vizes, tornyos sűrűség,
világosság fényes fején
az öreg szín már vetkezik,
elhagynak szabad éveim,
vidámságom sötétedik,
csak egyedül fúlok, falok,
se takaróm, se szeretőm,
ha elaluszom meghalok.
Félek az idegen időn.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Magány
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerítet...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Tatjána levele Anyeginhoz
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
|
