|
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerített és szólt: "Ennyi vagy!"
Hordom az élet bőrét, burkomat
s látom, mindenki páncélt hord magán.
A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de már megszületve ellkülönültem
s most magány vagyok s uj magányra mag.
Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben.
Ugy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.
Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» Tatjána levele Anyeginhoz
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» A Holdhoz
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
» Vársz
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
|
