|
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele suhansz. Aki lát, becsapja magát,
aki nem néz, azé a megismerés.
Sokat néztél, ez volt a fény:
most vak a szemed.
Hallgass. Az árnyék előrébb tart.
Ez az alvó város legújabb álma.
Éjszakai por és szemek,
szemek a sötét ködben.
Odafönn éjszaka.
Hallgass. A kiterített magány is alszik.
Magadban, csupaszon,
vársz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» Tatjána levele Anyeginhoz
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan...
|
