|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» Menekültem előled:
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos...
» Éva Ádámhoz
Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
|
