|
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból
s tüskés-virágos ága visszahúzott,
akármerre jártam.
Szabadulni akartam
s szivedbe mártott tőröm nyomán
megeredt a vér szivemből.
Máglyahalálra itélt ekkor a bosszum
s enkezem lóbálta, dobta a csóvát;
s hamvaidból phőnix-madárként
felszárnyaltál időtlen szépségben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Nincsen életemben...
Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű...
» Kétség
Te ezt mondod: "Egész nap
reád gondoltam...
» Emlék
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
|
