|
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan, szótlanul:
Lelkemben első tavaszom
Egész világa felujul.
Nótás az erdő. Dalra, dal.
Fölöttem napsugaras ég.
Te hivsz, követlek s ajkamon
Vágyak olthatatlan szomja ég.
Csalsz, csábitasz. Rabod vagyok.
Bérc, völgy hiába intenek.
Követtelek... És akkor is
Hulltak a hervadt levelek.
Azóta várlak... alkonyul.
Nőnek az árnyak, még se jösz.
Múlnak a vágyak, hull a lomb.
És itt az ősz...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
