|
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne riasszon -
Régi lomok, bánatok közé
Benyitott egy szép, fehér asszony.
Kislányos most is, otthonos,
Mintha tegnap is itt járt volna.
Sötétben is, lám, rátalál
Feketeleples asztalomra.
Régi lomok, bánatok között
Kutat gyürüs, halovány ujja.
Régi lomok, bánatok között
A szivemet keresi újra.
Egy vén sarokban rátalál
Egy régi-régi, bús hárfára
S ujjai alatt sirni kezd
Régi esték melódiája.
Régi bánatok felfigyelnek
Halavány ujjak halk neszére
S a lelkem sötét szobájában
Emlék-hárfának zeng zenéje.
Szólok hozzá: én asszonyom...
S a fehér fantóm elszáll menten,
Hová lettél, én asszonyom!
Megint sötét szoba a lelkem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
|
