|
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört, búsul a sötét vidék.
Sötét e szív is, hű szerelmem honja,
Reá a bú gyászfátyla szöveték.
Nem bírva terhét, a felhő könyekre
Fakad, s a rózsa gyüjti gyöngyeit.
Megtelt e szív is, könyeim peregve
Áztatják arcom hervadt díszeit.
Színekkel tarkaékesen szivárvány
Ragyog keletről, szép derű jele.
Borúm örök, haj, lánykám nem mosolyg rám
Szivárványként, hogy földerítene.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
|
