|
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.
Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
|
