|
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll,
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
|
