|
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt búsulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.
Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.
Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Túl a nyáron és jégverésen
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
|
