|
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
|
