|
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
|
