|
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
|
