|
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
