|
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
|
